~Chapter one~♥

Ahoy emberek!:D Meghoztam az első részt:) Nagyon remélem hogy elnyeri a tetszéseteket:) Jó olvasást:)<3♥



~Reggel 5:45~
Hangos pittyegésre ébredtem, ami azt jelezte hogy ideje felkeni mert iskolába kell mennem.Pfuj.Nincs a sulinál olyan dolog amit jobban utálnék.Ráadásul új suliba is mentem ugyanis az előző sulimból kirúgtak, mert eltörtem egy srác orrát.DE csak azért mert elkezdett nekem pofázni meg fogdosott is.És hát én nem olyan vagyok hogy eltűröm ezeket.Na mindegy.Morcosan kikeltem az ágyból és egyenes a fürdőszobába siettem hogy megmossam az arcom.Miután ez megtörtént, felvettem a mamuszom és a köntösöm és lecsoszogtam a konyhába egy kávéért.Ezek után felvettem ezt a ruhát egy sapkával és egy napszemüveggel.Gyorsan kisminkeltem magam, ami csak szemtusból és szempillaspirálból állt.Az enyhén göndör hajamat kiengedve hagytam.Miután mindennel kész voltam felvettem a cipőm és elindultam az új iskolám felé.

~Az iskola kapujában~
Nem mondanám hogy nagyon izgulok, de azért van bennem egy kis izgalom hogy hogy fognak fogadni az új osztálytársaim."Gyerünk Vanessa Morgan.Most vagy soha!A szüleid biztos hogy büszkék rád!" Így biztattam magam....
Mikor már sétáltam fel a termemhez vezető lépcsőn, nekem jött valaki.
-Te komolyan ilyen vak vagy?-kérdeztem kissé kiabálva.
-B-bocánato-ot kéjek a-az ügyetje-jenségem  é-éjt!-nézett fel rám egy 4 éves kislány aki még beszélni is alig tudott
-Jajj kislány, semmi baj!Sőt én kérek bocsánatot hogy kiabáltam veled.-kértem tőle bocsánatot.
-Szemmi Baj.De moszt mennem kejj.Szia.-köszönt el mosolyogva a pösze kislány.
Én is mosolyogva mentem tovább a lépcsőn, bár nem értettem hogy hol volt ennek a kislánynak az anyja.Gondolkodásomat a csengő zavarta meg ami azt jelentette hogy be kell menni a terembe.Ahogy néztem végig az embereken láttam pár egy-két furcsa alakokat.Voltak itt emosok, hippik, raszták, és azok is voltak akiket a legjobban utáltam.A plázacicák.Messziről lebírnám köpni őket annyira utálom őket.Ahogy beértem a terembe, minden szem rám tegeződött, de én nem törődtem vele.Oda sétáltam az egyik padhoz és leültem.
-Nézzétek kaptunk egy beképzelt csajt.-mondta vinnyogva az egyik pláza cica.
Ezen én elmosolyodtam és megszólaltam:
-Mondja ezt egy plázacica akinek ha nem lenne apja akkor már régen csődbe ment volna.-mondtam mosolyogva.
Az egész osztály röhögni, tapsolni és "huu"-zni kezdett.Ekkor belépett a tanár aki elég öregnek tűnt.
-Na gyerekek.Ahogyan hallottam kintről már egy két ember beszélt az új osztálytársatokkal!-pillantott a plázacicára.
-Legyetek vele kedvesek.Na de kezdjük a tanév első matekóráját!-mondta mososlyogva.Az egész osztály szinte egyszerre "horkantott" fel.
-Mindenki vegye elő a matek könyvét!-mondta Mr...Najó igazából nem is tudom hogy hogy hívják a tanárt.Mikor bele nyúltam a táskámba eszembe jutott hogy tegnap délután Niall-nél voltam és szerintem ott hagytam a matek könyvet.Dejó! Már a legelső matek órán nincs itt a cuccom.
-Mr.....-tettem fel a kezem de csak ennyit mondtam mert nem tudtam a nevét.
-Jhonson.-fejezte be helyettem is a mondatot Mr.Jhonson.-Mit szeretne Miss.Morgan?
-Nos..Hát..Öhmm..Hát az úgy volt hogy.-kezdtem volna el mesélni de az ajtó nyitódása megzavarta a mesélésem.Nagyon meglepődtem mikor Niallt láttam az ajtóban.Minden lány egyszerre sikított fel.
-El *liheg* nézést*liheg*, de Vanessa*liheg* nálam hagyta a könyvét*liheg.-mondta Niall lihegve.Gondolom futott.Ezaz!Niall a mai életmentőm.Majd megköszönöm neki.Az összes ember egyszerre nézett rám.
-Menjen ki a könyvéért Miss.Morgan!-utasított a tanár.Pirulva és megszeppenve mentem ki a könyvemért.Az összes osztálytáram követte minden mozdulatomat a szemükkel.Úgy nézhettem ki mint valami 5éves kislány amikor nyer egy versenyen és ki kell mennie a díjáért.Mikor oda értem Niall-höz, elvettem töle a könyvet és megöleltem.
-Köszönöm.-köszöntem meg suttogva az ölelés közben.
-Neked bármit.-mondta és éreztem hogy mosolyog.Niall-tól elköszöntem és mentem vissza a padomhoz a könyvemmel.
-Nos akkor már elkezdhetjük az órát Miss.Morgan?-kérdezte a Mr.Jhonson.
-Igen.-nyögtem oda.

~Második óra előtt 15 perccel~
Kicsengettek.Gyorsan megnéztem hogy milyen óra jött.Tesi.Végre valami jó is van a napban!Elmentem az öltözőbe ahol már a legtöbb lány öltözött, kivéve a plázacicákat, ugyanis ők még nem voltak itt.Elsétáltam a nekem legjobban tetsző padhoz, és elkezdtem öltözni.Már melltartóban és a franciabugyimba voltam, mikor beléptek a plázacicák.A "vezetőjük" jól megnézett és odalépett hozzám
-Ez a mi padunk!-mondta idegesen a "vezető".
-Szia neked is!-mondtam halál nyugodtan.-Vanessa vagyok.És te?
-Victoria.Na de húzz el innen kiscsaj különben bajok lesznek!
-Az egyetlen baj ami itt van az te vagy.Na és most topogjatok arébb a 20centis magassarkútokkal és menjetek egy másik padhoz!-mondtam fenyegetőzően.
Puffogva vonultak el előttem.Gyorsan felöltöztem a tesi ruhámba (a táska, a pulcsi és a matrac nélkül) és elindultam a tornaterem felé.Miközben sétáltam, az összes fiú megbámult, de nem érdekelt.Csak sétáltam tovább a terem felé.Már 15 perce álltunk a teremben, mikor belépett egy tanár, aki lehetett vagy 24 éves.Elég furcsán festett..Tesi után jött a kémia, de az elmaradt valamilyen okokból kifolyólag.Ezután jött mégegy matek Mr.Jhonsonnal, és utána mehettünk haza.Haza felé felvettem a napszemüvegem és a sapkám és tovább sétálva eszembe jutott Niall és elkezdtem gondolkozni hogy vajon miért nem akarja bemutatni nekem a One Direction többi tagját!? Beugrottam gyorsan a Starbucksba hogy leüljek egy kicsit kávézni.Mikor megkaptam az egyszerű kávém elindultam a csészémmel egy asztalhoz.Nem találtam egy üres asztalt sem, így hát leültem egy kapucnis és napszemüveges férfi mellé.
-Jó napot! Elnézést hogy maga mellé ültem de nincs szabad hely!-mondtam a férfinek.
-Semmi baj!-motyogta a férfi.Nagyon ismerős volt a hangja de nem tudom hogy honnan.Az egyik ablak nyitva volt a kávézóban így hát jött egy kis szellő ami levitte a férfinek a kapucniját.Sok-sok göndör tincs jött ki a kapucni alól, amiből már felismertem az alakot.A férfi gyorsan vissza húzta a fejére a kapucnit mintha misem történt volna.
-Te Harry Styles vagy!?-kérdeztem tőle suttogva
-Igen de adok egy VIP-s jegyet ha nem kiabálsz és nem ordibálsz!-mondta Harry
Elkezdetem ezen a mondaton hangosan nevetni.Áhh kicsit sem nézhettek hülyének.
-Nem kell nekem a vacak jegyed.De örülök hogy végre megismerhetlek, ugyanis Niall nem akart nektek bemutatni.-mondtam még mindig kuncogva.
-Hogy mivan?-nézett rám furán Harold.-Várj! Te vagy Vanessa?
-Igen.-és levettem a sapkám és a napszemüvegem.Mikor ezt megtettem Harrynek tátva maradt a szája, de nem tudom hogy miért.Gyorsan kezet ráztunk és elkezdtünk beszélgetni.
-Mióta ismered Niallt?-kérdezte fürtöske.Igen, én így neveztem el.Mikor elmondtam neki a becenevét csak nevetett és mondta hogy tetszik neki.
-Hát 6 éves korom óta.-mondtam mosolyogva.És ekkor jött a legrosszabb kérdés amit kérdezhetett volna.
-Okéé.És mivan a szüleiddel?
-Hát.16 éves koromban egy autóbalesetben meghaltak.-a mondta végére éreztem hogy egy nagy kövér könnycsepp gurul le az arcom.Hagytam végigmenni az arcomon.Soha nem szerettem azt ha egy ember sírni lát de most valamiért hagytam hogy Harry lásson.10 másodpercig kínos csend volt amit Harry zavart meg
-S-sajnálom és n-nem úgy gondoltam.
-Semmi baj.Nem tudhattam.-csináltam egy apró kis mosolyt az arcomra.
Nem tudom hogy hány órát beszélgethettünk, de mikor kinéztem az ablakon, már sötétedett.
Gyorsa elővettem a telefonomat.18:36 volt.Elég sok időt tölthettem a Starbucksban.
-Már ennyi az idő?-kérdeztem hangosan.-Nekem mennem kell!-álltam volna fel, de Harry vissza rántott.
-Várj legalább a telefonszámodat add meg!-mondta kicsit pirulva.Gyorsan telefon számot cseréltünk és már mentem is haza.Otthon gyorsan megfürödtem, felöltöztem és lefeküdtem aludni.Már éppen csuktam volna le a szemem mikor jött egy üzenet Harrytől
Jó éjszakát hercegnő ;) Harry xx<3
Visszaírtam neki, és ezután mosolyogva  aludtam el.